Almafejű sziámi!

A tradicionális, ún. almafejű sziámi (mint amilyen Mese is) az egyik eredeti sziámi típus, amelyet 1878-ban importáltak Sziámból (a mai Thaiföldről) Angliába. Erős csontozatú, zömök testfelépítésű, kerek fejű; inkább kerek, de enyhén vágott szemű közepes termetű, viszonylag nagy súlyú és rendkívül egészséges macska, amely akár 20 évig is élhet. A modern, ékfejű sziámi az ember által genetikai kísérletezés útján létrehozott típus, melyet beltenyésztéssel hoztak létre. Az első egyed létrejöttétől kezdve intenzív beltenyésztés útján kezdték az új típus „nagyipari” gyártását, elősegítve ezzel a terjedését. Ennek a típusú macskának a térhódítása az 1950-es évekre tehető és tart a mai napig is.
2007-ben a Nemzetközi Macska Szövetség a klasszikus sziámit „előzetes új fajta”-ként jegyezte be, és egy vadonatúj névvel, a Thai-val látta el. 2009-ben a Thai fajtát „korszerű új fajta” státuszba sorolták. Erre ezért volt szükség, hogy a kísérletek eredményeképpen létrejött új, modern, ékfejű típus megkaphassa a sziámi nevet.
Ha a forma nem változott, akkor miért kellett megváltoztatni az eredeti nevét? Ha új fajtát tenyésztettek ki, miért nem adtak neki új nevet?
Hiába lett mára Sziámból Thaiföld, a sziámi cica bizony sziámi cica marad. Ez a macskafajta „ősi” elnevezése, ami nem köthető egy ország névváltoztatásához és nem téveszthető össze a fajtanemesítéssel. Ha az egykori Perzsiából mára Irán lett, akkor már a Perzsa cicákat sem Perzsának, hanem Iráni cicáknak kellene neveznünk? Vagy a sziámi-ikreket mától thai-ikreknek? Na ugye, hogy nem, pedig ha az említett logikán indulunk el...
Kennelünk feltett szándéka megvédeni ezt a csodás fajtát a teljes kihalástól és visszaadni számukra régi, dicső fényüket.

Vissza